Éppen hazafelé mentem a miséről, el volt terelve a forgalom. Csak később tudtam meg, hogy mi történt... Ez kicsiben az egész ország sorsa: megöli a rossz a jót, az ateista a keresztényt (1945-1990), a kommunista a magyart (1956), a bűnöző a rendőrt.
http://www.langlovagok.hu/kepek/4834_emkekezes-az-autos-uldozesnel-hosi-halalt-halt-rendorre-a-xiv-keruletben
2010. július 25., vasárnap
2010. július 20., kedd
Katolikus nyaralás
Katolikus nyaralás lesz az idén a Balatonon augusztus 5. és 8. között. (Közben is lehet csatlakozni.) Aki szeretne jelentkezni, írjon egy email-t a katolikus.talalkozo@gmail.com címre. Szállásköltség: 2500 Ft/nap/fő. További információ email-ben.
2010. június 4., péntek
2010. május 12., szerda
Megbüntet-e Isten III.: kell-e félni Istentől
Egyszer egy pap azt mondta, hogy akit szeretünk, attól nem kell félni. Ezt tapasztalhatjuk a hétköznapi életben: hogyha szeretjük a szüleinket, akkor nem félünk attól, hogy eladnak minket emberkereskedőknek, hogyha szeretjük a barátainkat, akkor nem félünk a velük való találkozástól, sőt, vágyunk rá. Akit szeretünk, attól nem félünk, hogy ártani fog nekünk.
Hogyha szeretjük Istent, és tudjuk, hogy ő végtelenül szeret minket, azaz a javunkat - az üdvösségünket - akarja, akkor nem félünk attól, hogy Isten ártani fog nekünk. Hiszen ez Isten fontos tulajdonsága: nem árt nekünk, hanem szeret minket. De Istennel kapcsolatban mégis létezik félelem, ahogy létezik félelem a szeretteinkkel, barátainkkal kapcsolatban is: félelem attól, hogy elveszítjük őket, elszakadunk tőlük.
Istent úgy veszíthetjük el, hogyha elszakadunk tőle, ekkor valóban mindent elvesztünk, mert elveszítjük Isten szeretetét. Sajnos ez ebben a földi életben komoly realitás, hogy a bűn által elszakadunk Istentől. Ezért nem attól félünk, hogy Isten árt nekünk, hanem attól, hogy esetleg elszakadunk tőle, és a sátán karmai közé kerülünk. Tehát nem Istentől kell félnünk, hanem éppen az ő hiányától.
Hogyha szeretjük Istent, és tudjuk, hogy ő végtelenül szeret minket, azaz a javunkat - az üdvösségünket - akarja, akkor nem félünk attól, hogy Isten ártani fog nekünk. Hiszen ez Isten fontos tulajdonsága: nem árt nekünk, hanem szeret minket. De Istennel kapcsolatban mégis létezik félelem, ahogy létezik félelem a szeretteinkkel, barátainkkal kapcsolatban is: félelem attól, hogy elveszítjük őket, elszakadunk tőlük.
Istent úgy veszíthetjük el, hogyha elszakadunk tőle, ekkor valóban mindent elvesztünk, mert elveszítjük Isten szeretetét. Sajnos ez ebben a földi életben komoly realitás, hogy a bűn által elszakadunk Istentől. Ezért nem attól félünk, hogy Isten árt nekünk, hanem attól, hogy esetleg elszakadunk tőle, és a sátán karmai közé kerülünk. Tehát nem Istentől kell félnünk, hanem éppen az ő hiányától.
2010. április 2., péntek
Beteljesedett
"Gyötrelmeinket megízlelted,
fenékig ittad a kelyhet,
egy csöppje sem maradt.
A gonosztevők közé számítottak,
az élet útját megnyitottad,
átverték oldalad.
Oldaladból vér és víz fakadt,
moss benne tisztára minket.
Odaadtad értünk önmagad,
elvetted vétkeinket!
Mély a pokol, leszálltál bele,
fenékig ittad a kelyhet,
Homlokunkon Kereszted jele,
szívünk Szívedbe rejted.
Fuldokolva vívtad a harcot,
eltorzult gyönyörű arcod
és alvadt vér borít.
Örökös bélyegül viseli néped
a sóhajt, vért és verítéket,
halálod kínjait.
Oldaladból vér és víz fakadt,
moss benne tisztára minket.
Odaadtad értünk önmagad,
elvetted vétkeinket!
Mély a pokol, leszálltál bele,
fenékig ittad a kelyhet,
Homlokunkon Kereszted jele,
szívünk Szívedbe rejted."
(Kovács Gábor)
fenékig ittad a kelyhet,
egy csöppje sem maradt.
A gonosztevők közé számítottak,
az élet útját megnyitottad,
átverték oldalad.
Oldaladból vér és víz fakadt,
moss benne tisztára minket.
Odaadtad értünk önmagad,
elvetted vétkeinket!
Mély a pokol, leszálltál bele,
fenékig ittad a kelyhet,
Homlokunkon Kereszted jele,
szívünk Szívedbe rejted.
Fuldokolva vívtad a harcot,
eltorzult gyönyörű arcod
és alvadt vér borít.
Örökös bélyegül viseli néped
a sóhajt, vért és verítéket,
halálod kínjait.
Oldaladból vér és víz fakadt,
moss benne tisztára minket.
Odaadtad értünk önmagad,
elvetted vétkeinket!
Mély a pokol, leszálltál bele,
fenékig ittad a kelyhet,
Homlokunkon Kereszted jele,
szívünk Szívedbe rejted."
(Kovács Gábor)
2010. március 13., szombat
Egy szemléltető kép
Sokszor felmerül az a probléma, hogy hogyan viszonyulunk a hamis vallásokhoz és azok követőihez, hogyan lehet a hamis vallások és azok követői között különbséget tenni. Ennek megértését egy hasonlattal szeretném megkönnyíteni.
A hamis vallások olyanok, mint az emberi szervezetet megtámadó betegségek. A hamis vallások követői pedig olyanok, mint azok a beteg emberek, akik ezektől a betegségektől szenvednek. Az orvosok olyan emberek, akik a betegek gyógyítására teszik fel az életüket, azaz azért, hogy a beteg embert meggyógyítsák, a betegséget elpusztítják, vagy legalábbis megpróbálják elpusztítani. Az orvosok - normális esetben - szeretik az embereket, azért akarják a betegségeket elpusztítani, hogy így a beteg embereknek jobb legyen.
Többféle tévedés fordul elő a hamis vallásokkal kapcsolatban. Pl. az egyik, hogy nincsenek hamis vallások, minden vallás ugyanolyan, nem lehet különbséget tenni közöttük. Egy másik, hogy ugyan vannak hamis vallások, de a vallásszabadság miatt nem szabad a hamis vallásokat kritizálni, minden vallást egyformán kell támogatni, hogy ne bántsuk meg a hamis vallások követőit. Azaz a legjobb, amit tehetünk egy hamis vallás követőjével, hogy támogatjuk őt a hamis vallás követésében.
Gondoljunk csak bele, hogy mi lenne, ha ezeket a tévedéseket áttennénk az orvosi példába. Pl. Erzsi néninek ezt mondaná vizsgálat után a háziorvosa: "Kedves Erzsi néni, magának tüdőgyulladása van, de ez teljesen természetes, nem kell tenni ellene, ez így jó." Vagy egy szakorvos ezt mondaná a betegének: "Uram, Önnek epeköve van, ami nem normális, de legyen erre büszke, az epekő érték, nem szabad kivenni, Önnek meg kell őriznie az epekövét."
A hamis vallások olyanok, mint az emberi szervezetet megtámadó betegségek. A hamis vallások követői pedig olyanok, mint azok a beteg emberek, akik ezektől a betegségektől szenvednek. Az orvosok olyan emberek, akik a betegek gyógyítására teszik fel az életüket, azaz azért, hogy a beteg embert meggyógyítsák, a betegséget elpusztítják, vagy legalábbis megpróbálják elpusztítani. Az orvosok - normális esetben - szeretik az embereket, azért akarják a betegségeket elpusztítani, hogy így a beteg embereknek jobb legyen.
Többféle tévedés fordul elő a hamis vallásokkal kapcsolatban. Pl. az egyik, hogy nincsenek hamis vallások, minden vallás ugyanolyan, nem lehet különbséget tenni közöttük. Egy másik, hogy ugyan vannak hamis vallások, de a vallásszabadság miatt nem szabad a hamis vallásokat kritizálni, minden vallást egyformán kell támogatni, hogy ne bántsuk meg a hamis vallások követőit. Azaz a legjobb, amit tehetünk egy hamis vallás követőjével, hogy támogatjuk őt a hamis vallás követésében.
Gondoljunk csak bele, hogy mi lenne, ha ezeket a tévedéseket áttennénk az orvosi példába. Pl. Erzsi néninek ezt mondaná vizsgálat után a háziorvosa: "Kedves Erzsi néni, magának tüdőgyulladása van, de ez teljesen természetes, nem kell tenni ellene, ez így jó." Vagy egy szakorvos ezt mondaná a betegének: "Uram, Önnek epeköve van, ami nem normális, de legyen erre büszke, az epekő érték, nem szabad kivenni, Önnek meg kell őriznie az epekövét."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
