"Hallgat a Bárány,
egy szava sincsen,
kacag a bálvány,
meghal az Isten.
Hunyt szemed árnyán,
lelked előtt,
hallgat a Bárány:
megölted Őt!"
http://www.youtube.com/watch?v=8HCQPhwdwRo
2012. augusztus 29., szerda
Jesu, comment est-ce possible?!
Hunyt szemed árnyán,
lelked előtt,
hallgat a Bárány:
megölted Őt!"
http://www.youtube.com/watch?v=8HCQPhwdwRo
2012. június 29., péntek
Jubileum
Simon Gábor plébános most vasárnap, július 1-jén mutatja be jubileumi miséjét Városlődön. Ebből az alkalomból készült vele az alábbi interjú.
R.: Miért ragaszkodik a tridenti rítushoz, miért ebben a rítusban mutatta be annak idején újmiséjét, és miért ebben fogja bemutatni a jubileumi miséjét is?
S. G.: Az újmisémet nem egyfajta fellángolásból vagy a régi iránti nosztalgiából mutattam be az Egyház hagyományos rítusában, hanem már a szemináriumba való belépésem előtt eldöntöttem, hogy újmisémet csakis így fogom celebrálni. Ez nem külsőség. Annak ellenére, hogy én már a NOM-ban nevelkedtem, minél többet olvastam, és minél jobban értettem a katolikus vallás lényegét, annál kevésbé éreztem magam otthonosan az új rítusban. Egyre kevésbé éreztem, hogy abban katolikus módon lehet imádni Istent. Úgy éreztem, hogy az
Oltáriszentség nem kapja meg az őt megillető tiszteletet. Ezt már akkor is így éreztem, amikor még nem is tudtam, hogy valaha más mise volt. A józan paraszti ész alapján tudtam, hogy itt komoly ellentmondás feszül. Ugyanis érthetetlen, hogyha hisszük, hogy az Oltáriszentségben jelen van Krisztus, és tudjuk, hogy Ő az ég és a föld királya, akkor miért fordít Neki hátat a pap, mintha Krisztus ott se lenne. Ugyanígy megbotránkoztatott a kézbeáldoztatás - én soha nem áldoztam így.
A régi rítussal könyvekből ismerkedtem meg. Ez a rítus - ellentétben a NOM-mal - számomra végre tökéletesen azt fejezte ki, amit a katolikus vallás tanít, és amit a katolikusoknak hinniük kell.
Az Egyház hagyományának megismerésében nagyon sokat köszönhetek a Szent X. Piusz Papi Közösségnek, mert általuk a valóságban is megismerkedhettem a tridenti misével. Életreszóló élményt jelentett számomra a 2006-os Zaitzkofen-i papszentelésükön való részvétel is.
Az én hivatásomban a legfontosabb, egzisztenciális kérdés a tridenti mise bemutatása.
R.: Köztudott, hogy a tridenti mise bemutatása még a Summorum Pontificum motu proprio megjelenése után sem akadálytalan. Ön, főtisztelendő úr, hogyan celebrálhatta annak idején újmiséjét ebben a rítusban?
S. G.: Engem pár nappal a motu proprio nyilvánosságra hozatala előtt szenteltek. Viszont akkor már nyílt titok volt, hogy erre a pápai engedélyre hamarosan sor fog kerülni. A Summorum Pontificum óriási jelentősége, hogy kimondta, hogy a régi mise soha nem volt betiltva, következésképpen engedély sem kellett a bemutatásához. Szent V. Pius pápa örök időkre elrendelte az ún. tridenti rítus engedélyezését. De hogy az engedetlenségnek még a látszatát is elkerüljem, Rómában elmentünk Msgr. Perl-hez, az Ecclesia Dei pápai bizottság akkori titkárához, aki megerősítette, hogy szabad a hagyományos misében celebrálnom, amihez főpásztorom is áldását adta.
R.: Az újmiséje óta pontosan öt év telt el, ráadásul egyéves káplán-ideje óta Városlőd plébánosa, vagyis független. Tehát negyedik éve, plébánosként, melyik rítusban mutatja be a szentmiseáldozatot?
S. G.: Amióta plébános vagyok, 90 százalékban a hagyományos rítusban celebrálok, de ha nem, akkor a NOM-ot is csak a főoltárnál, és úgy, hogy a prefációt és a kánont a régi miséből veszem, és kizárólag térdelő híveknek és nyelvre osztom ki a szentostyát.
R.: Ez nem jelenti a rítusok keverését, mely tudomásom szerint nem megengedett?
S. G.: A tridenti misének nagyon pontos előírásai vannak, azt nem is szabad "keverni" semmivel, de ezt nem is teszem. A NOM-nál viszont nem előírás, hogy a néppel szembe kellene misézni és nem a főoltárnál Istenre tekintve. És az sem előírás, hogy ne lehessen latinul mondani, hiszen maga a pápa is gyakran mondja a mise egyes részeit latinul. Arról nem is beszélve, hogy a katolikus Egyház hivatalos nyelve továbbra is a latin.
R.: Ezek szerint birítusú, vagy ön, főtisztelendő úr, hogyan definiálná magát tekintettel a rítusra?
S. G.: A papi identitásom a hagyományos szentmiséhez kötődik. Az új mise szentségileg természetesen érvényes, de lelkileg nincs rám pozitív hatással.
R.: Összefoglalná a véleményét az új miséről?
S. G.: Ahogy az előző válaszomban mondtam, az új mise érvényes mise, de szinte ez az egyetlen pozitív dolog, ami róla elmondható. A NOM egy elkereszténytelenedett és gyökereitől elszakadt, hanyatló kor silány terméke. Mint liturgiával sokat foglalkozó ember, kijelenthetem, hogy a NOM szövegeinek 70-80 százaléka szakít az Egyház tradíciójával. Az új mise Egyház- és Isten-képe nagyon sok protestáns jelleggel rendelkezik. De legalábbis protestáns és katolikus értelemben is magyarázható, a kétértelműség viszont tilos a katolikus
vallásban. Az új misében kevés az Istenre való figyelés, a hitnek a jelekkel való megvallása. Például a régi mise számtalan térdhajtásából az új misében mindössze három maradt meg. Káplán koromban gyakran kellett az új misét a szemben álló asztalnál celebrálnom. Bevallom, hogy bármennyire igyekeztem, nem tudtam átélni azt, ami ott történt.
R.: Hogyan fogadják általában a hívek a hagyományos misét?
S. G.: Egy részüknek idegen. A mélyen vallásos emberek, akiknek fontos az Oltáriszentségben jelenlevő Krisztus, nagyon hamar megkedvelik.
R.: Nem érzi magát egyedül, már ami a rítust illeti?
S. G.: Nem, mert nagyon sok olyan fiatal pap van Magyarországon és Európában, akik kezdik felismerni az Egyház kétezer éves kincseit. Még 6-7 évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, ami mára bekövetkezett, nevezetesen, hogy ma a fiatal papok jelentős része észszerű kritikával áll szemben a II. Vatikáni Zsinat utáni felelőtlen újításokkal és az azóta elterjedt eretnek teológiai irányzatokkal.
R.: Papi életében hogyan viszonyul olyan mai elvárásokhoz, modern egyházi szokásokhoz , melyekkel nem ért egyet, mint például az ökumené?
S. G.: Szinte teljesen katolikus faluban vagyok plébános, a más vallásúak száma elenyésző.
Ebben a kérdésben is követem az Egyház csalatkozhatatlan tanítását, mely szerint - ahogy ezt a pápák kimondták - a protestánsok, mégha egy részük jóhiszeműen is, eretnek vallást követnek. Ezért az igaz ökumené csak a katolikus Egyházba való visszatérésüket jelentheti. Természetesen magánemberként szeretettel tekintek minden Istent kereső emberre, de azt a véleményemet, hogy a katolikus Egyház Krisztus egyetlen Egyháza, velük szemben sem rejtem véka alá. Éppen a másvallásúak iránt - is - érzett szeretet sarkall arra, hogy ne erősítsem meg őket tévedésükben, hanem elvezessem őket Krisztus igaz Egyházába.
Ebből a meggyőződésemből logikusan következik, hogy felszentelt papként egyszer sem vettem részt, és a jövőben sem fogok részt venni ökumenikus megmozdulásokon és ún. ökumenikus istentiszteleteken.
R.: Mi a véleménye az Egyház helyzetéről hazánkban és általában a világban?
S. G.: Magyarországon a katolikusok 90 százaléka gyakorlatilag hittagadó. Nemcsak nem teljesítik vallási kötelességeiket, hanem még meg is vetik Krisztus Egyházát, és egy szolgáltató intézmény szintjére
degradálják. Sajnos, még a templomba járó híveknél is nagyon kevés buzgóság tapasztalható. Nagyon sok helyen a vasárnapi szentmisék a nyilvános szentségtörések és tiszteletlenségek színhelyei. Még a templomba járó hívek egy része sincs a kegyelem állapotában (még húsvétkor sem gyónnak). Nagyon sok helyen élettársi kapcsolatban élőket és elvált újraházasultakat áldoztatnak meg szentségtörően. A katolikusok sem ismerik a katolikus hitet, mert nagyon sok templomban éveken keresztül ideológiákat kellett hallgatniuk, nem pedig Krisztus szavait. Az értelmiségi hívek gondolkodását szinte teljesen áthatotta a modernizmus.
Véleményem szerint az európai egyháznak radikálisan meg kell térnie, és meg kell hódolnia Krisztus Király előtt, és az emberi jogok és a liberalizmus helyett végre megint Isten törvényeit kell hirdetnie. Inkább Isten kedvében kell járnia, mint arra törekedni, hogy a szabadkőműveseknek, az EU-nak és az Egyház ellenségeinek
tessen. Újra meg kell tanulni a feketét feketének és a fehéret fehérnek nevezni.
R.: Pusztán emberi szemszögből nézve, lát-e erre valamilyen esélyt?
S. G.: Krisztus azt ígérte, hogy a pokol kapui sem vesznek erőt az Egyházán, de azt nem mondta, hogy ezen az európai egyházat érti. Szent Ágoston korában virágzó katolikus közösségek voltak Észak-Afrikában, mára csak az emlékük maradt meg. És lám, az Egyház mégis áll.
Nagyon sok nyugat-európai püspöknek - akik se a katolikus hit szent törvényeinek, se a pápának nem engedelmeskednek, és akik nap mint nap kiárusítják az Egyházat, mint egy rossz ruhát, akik megengedik, hogy egyházmegyéikben már egyáltalán ne gyóntassanak, hogy szentségtörő liturgiákat ünnepjenek - el kellene gondolkodnia azon, hogy nehogy egyszer ezeket a szavakat hallja: megmérettettél és könnyűnek találtattál.
R.: Végezetül azt kérdezném, hogy nem magányos a harcában?
S. G.: Egyáltalán nem, hiszen az Egyház összes szentje és vértanúja ezen az úton járt, ezekhez az igazságokhoz ragaszkodott, ezek szerint az elvek szerint élt és szolgált Szent Ágostontól Aquinói Szent Tamáson és Néri Szent Fülöpön át Pio atyáig. Ha ez számukra az üdvösség útja volt, akkor ezen az úton én is bátran haladhatok.
Forrás:
http://www.katolikus-honlap.
R.: Miért ragaszkodik a tridenti rítushoz, miért ebben a rítusban mutatta be annak idején újmiséjét, és miért ebben fogja bemutatni a jubileumi miséjét is?
S. G.: Az újmisémet nem egyfajta fellángolásból vagy a régi iránti nosztalgiából mutattam be az Egyház hagyományos rítusában, hanem már a szemináriumba való belépésem előtt eldöntöttem, hogy újmisémet csakis így fogom celebrálni. Ez nem külsőség. Annak ellenére, hogy én már a NOM-ban nevelkedtem, minél többet olvastam, és minél jobban értettem a katolikus vallás lényegét, annál kevésbé éreztem magam otthonosan az új rítusban. Egyre kevésbé éreztem, hogy abban katolikus módon lehet imádni Istent. Úgy éreztem, hogy az
Oltáriszentség nem kapja meg az őt megillető tiszteletet. Ezt már akkor is így éreztem, amikor még nem is tudtam, hogy valaha más mise volt. A józan paraszti ész alapján tudtam, hogy itt komoly ellentmondás feszül. Ugyanis érthetetlen, hogyha hisszük, hogy az Oltáriszentségben jelen van Krisztus, és tudjuk, hogy Ő az ég és a föld királya, akkor miért fordít Neki hátat a pap, mintha Krisztus ott se lenne. Ugyanígy megbotránkoztatott a kézbeáldoztatás - én soha nem áldoztam így.
A régi rítussal könyvekből ismerkedtem meg. Ez a rítus - ellentétben a NOM-mal - számomra végre tökéletesen azt fejezte ki, amit a katolikus vallás tanít, és amit a katolikusoknak hinniük kell.
Az Egyház hagyományának megismerésében nagyon sokat köszönhetek a Szent X. Piusz Papi Közösségnek, mert általuk a valóságban is megismerkedhettem a tridenti misével. Életreszóló élményt jelentett számomra a 2006-os Zaitzkofen-i papszentelésükön való részvétel is.
Az én hivatásomban a legfontosabb, egzisztenciális kérdés a tridenti mise bemutatása.
R.: Köztudott, hogy a tridenti mise bemutatása még a Summorum Pontificum motu proprio megjelenése után sem akadálytalan. Ön, főtisztelendő úr, hogyan celebrálhatta annak idején újmiséjét ebben a rítusban?
S. G.: Engem pár nappal a motu proprio nyilvánosságra hozatala előtt szenteltek. Viszont akkor már nyílt titok volt, hogy erre a pápai engedélyre hamarosan sor fog kerülni. A Summorum Pontificum óriási jelentősége, hogy kimondta, hogy a régi mise soha nem volt betiltva, következésképpen engedély sem kellett a bemutatásához. Szent V. Pius pápa örök időkre elrendelte az ún. tridenti rítus engedélyezését. De hogy az engedetlenségnek még a látszatát is elkerüljem, Rómában elmentünk Msgr. Perl-hez, az Ecclesia Dei pápai bizottság akkori titkárához, aki megerősítette, hogy szabad a hagyományos misében celebrálnom, amihez főpásztorom is áldását adta.
R.: Az újmiséje óta pontosan öt év telt el, ráadásul egyéves káplán-ideje óta Városlőd plébánosa, vagyis független. Tehát negyedik éve, plébánosként, melyik rítusban mutatja be a szentmiseáldozatot?
S. G.: Amióta plébános vagyok, 90 százalékban a hagyományos rítusban celebrálok, de ha nem, akkor a NOM-ot is csak a főoltárnál, és úgy, hogy a prefációt és a kánont a régi miséből veszem, és kizárólag térdelő híveknek és nyelvre osztom ki a szentostyát.
R.: Ez nem jelenti a rítusok keverését, mely tudomásom szerint nem megengedett?
S. G.: A tridenti misének nagyon pontos előírásai vannak, azt nem is szabad "keverni" semmivel, de ezt nem is teszem. A NOM-nál viszont nem előírás, hogy a néppel szembe kellene misézni és nem a főoltárnál Istenre tekintve. És az sem előírás, hogy ne lehessen latinul mondani, hiszen maga a pápa is gyakran mondja a mise egyes részeit latinul. Arról nem is beszélve, hogy a katolikus Egyház hivatalos nyelve továbbra is a latin.
R.: Ezek szerint birítusú, vagy ön, főtisztelendő úr, hogyan definiálná magát tekintettel a rítusra?
S. G.: A papi identitásom a hagyományos szentmiséhez kötődik. Az új mise szentségileg természetesen érvényes, de lelkileg nincs rám pozitív hatással.
R.: Összefoglalná a véleményét az új miséről?
S. G.: Ahogy az előző válaszomban mondtam, az új mise érvényes mise, de szinte ez az egyetlen pozitív dolog, ami róla elmondható. A NOM egy elkereszténytelenedett és gyökereitől elszakadt, hanyatló kor silány terméke. Mint liturgiával sokat foglalkozó ember, kijelenthetem, hogy a NOM szövegeinek 70-80 százaléka szakít az Egyház tradíciójával. Az új mise Egyház- és Isten-képe nagyon sok protestáns jelleggel rendelkezik. De legalábbis protestáns és katolikus értelemben is magyarázható, a kétértelműség viszont tilos a katolikus
vallásban. Az új misében kevés az Istenre való figyelés, a hitnek a jelekkel való megvallása. Például a régi mise számtalan térdhajtásából az új misében mindössze három maradt meg. Káplán koromban gyakran kellett az új misét a szemben álló asztalnál celebrálnom. Bevallom, hogy bármennyire igyekeztem, nem tudtam átélni azt, ami ott történt.
R.: Hogyan fogadják általában a hívek a hagyományos misét?
S. G.: Egy részüknek idegen. A mélyen vallásos emberek, akiknek fontos az Oltáriszentségben jelenlevő Krisztus, nagyon hamar megkedvelik.
R.: Nem érzi magát egyedül, már ami a rítust illeti?
S. G.: Nem, mert nagyon sok olyan fiatal pap van Magyarországon és Európában, akik kezdik felismerni az Egyház kétezer éves kincseit. Még 6-7 évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, ami mára bekövetkezett, nevezetesen, hogy ma a fiatal papok jelentős része észszerű kritikával áll szemben a II. Vatikáni Zsinat utáni felelőtlen újításokkal és az azóta elterjedt eretnek teológiai irányzatokkal.
R.: Papi életében hogyan viszonyul olyan mai elvárásokhoz, modern egyházi szokásokhoz , melyekkel nem ért egyet, mint például az ökumené?
S. G.: Szinte teljesen katolikus faluban vagyok plébános, a más vallásúak száma elenyésző.
Ebben a kérdésben is követem az Egyház csalatkozhatatlan tanítását, mely szerint - ahogy ezt a pápák kimondták - a protestánsok, mégha egy részük jóhiszeműen is, eretnek vallást követnek. Ezért az igaz ökumené csak a katolikus Egyházba való visszatérésüket jelentheti. Természetesen magánemberként szeretettel tekintek minden Istent kereső emberre, de azt a véleményemet, hogy a katolikus Egyház Krisztus egyetlen Egyháza, velük szemben sem rejtem véka alá. Éppen a másvallásúak iránt - is - érzett szeretet sarkall arra, hogy ne erősítsem meg őket tévedésükben, hanem elvezessem őket Krisztus igaz Egyházába.
Ebből a meggyőződésemből logikusan következik, hogy felszentelt papként egyszer sem vettem részt, és a jövőben sem fogok részt venni ökumenikus megmozdulásokon és ún. ökumenikus istentiszteleteken.
R.: Mi a véleménye az Egyház helyzetéről hazánkban és általában a világban?
S. G.: Magyarországon a katolikusok 90 százaléka gyakorlatilag hittagadó. Nemcsak nem teljesítik vallási kötelességeiket, hanem még meg is vetik Krisztus Egyházát, és egy szolgáltató intézmény szintjére
degradálják. Sajnos, még a templomba járó híveknél is nagyon kevés buzgóság tapasztalható. Nagyon sok helyen a vasárnapi szentmisék a nyilvános szentségtörések és tiszteletlenségek színhelyei. Még a templomba járó hívek egy része sincs a kegyelem állapotában (még húsvétkor sem gyónnak). Nagyon sok helyen élettársi kapcsolatban élőket és elvált újraházasultakat áldoztatnak meg szentségtörően. A katolikusok sem ismerik a katolikus hitet, mert nagyon sok templomban éveken keresztül ideológiákat kellett hallgatniuk, nem pedig Krisztus szavait. Az értelmiségi hívek gondolkodását szinte teljesen áthatotta a modernizmus.
Véleményem szerint az európai egyháznak radikálisan meg kell térnie, és meg kell hódolnia Krisztus Király előtt, és az emberi jogok és a liberalizmus helyett végre megint Isten törvényeit kell hirdetnie. Inkább Isten kedvében kell járnia, mint arra törekedni, hogy a szabadkőműveseknek, az EU-nak és az Egyház ellenségeinek
tessen. Újra meg kell tanulni a feketét feketének és a fehéret fehérnek nevezni.
R.: Pusztán emberi szemszögből nézve, lát-e erre valamilyen esélyt?
S. G.: Krisztus azt ígérte, hogy a pokol kapui sem vesznek erőt az Egyházán, de azt nem mondta, hogy ezen az európai egyházat érti. Szent Ágoston korában virágzó katolikus közösségek voltak Észak-Afrikában, mára csak az emlékük maradt meg. És lám, az Egyház mégis áll.
Nagyon sok nyugat-európai püspöknek - akik se a katolikus hit szent törvényeinek, se a pápának nem engedelmeskednek, és akik nap mint nap kiárusítják az Egyházat, mint egy rossz ruhát, akik megengedik, hogy egyházmegyéikben már egyáltalán ne gyóntassanak, hogy szentségtörő liturgiákat ünnepjenek - el kellene gondolkodnia azon, hogy nehogy egyszer ezeket a szavakat hallja: megmérettettél és könnyűnek találtattál.
R.: Végezetül azt kérdezném, hogy nem magányos a harcában?
S. G.: Egyáltalán nem, hiszen az Egyház összes szentje és vértanúja ezen az úton járt, ezekhez az igazságokhoz ragaszkodott, ezek szerint az elvek szerint élt és szolgált Szent Ágostontól Aquinói Szent Tamáson és Néri Szent Fülöpön át Pio atyáig. Ha ez számukra az üdvösség útja volt, akkor ezen az úton én is bátran haladhatok.
Forrás:
http://www.katolikus-honlap.
2012. március 27., kedd
2012. március 22., csütörtök
2012. január 16., hétfő
Nie wieder Sozialismus!
Bogár László közgazdász, volt MSzMP-tag, kommunista, megélhetési jobboldali, retardált elmebeteg, krónikus hazudozó, "néptanító", Orbán Viktor tanácsadója:
2011. december 19., hétfő
Credo: új és magyar
"De addig sírva, kínban, mit se várva
Mégiscsak száll új szárnyakon a dal
S ha elátkozza százszor Pusztaszer,
Mégis győztes, mégis új és magyar."
(Ady Endre)
http://totalcar.hu/magazin/gumikacsa/2011/12/19/evi_egymilliardot_takaritanak_meg_a_volanok/
Mégiscsak száll új szárnyakon a dal
S ha elátkozza százszor Pusztaszer,
Mégis győztes, mégis új és magyar."
(Ady Endre)
http://totalcar.hu/magazin/gumikacsa/2011/12/19/evi_egymilliardot_takaritanak_meg_a_volanok/
2011. június 13., hétfő
Ki írta...?
"A tapasztalat azt mutatja, hogy az a legboldogabb, aki a legtöbb embert tette boldoggá, s maga a vallás azt tanítja, hogy az az eszmény, akit mindenki követni igyekszik, feláldozta magát az emberiségért. Ha azt a pályát választottuk, amelyen leginkább munkálkodhatunk az emberiségért (...), boldogságunk milliók boldogsága lesz, tetteink csendesen, de örökké hatva tovább élnek."
A.) Karl Marx
B.) Teréz anya
C.) Horthy Miklós
A.) Karl Marx
B.) Teréz anya
C.) Horthy Miklós
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
