"Gyötrelmeinket megízlelted,
fenékig ittad a kelyhet,
egy csöppje sem maradt.
A gonosztevők közé számítottak,
az élet útját megnyitottad,
átverték oldalad.
Oldaladból vér és víz fakadt,
moss benne tisztára minket.
Odaadtad értünk önmagad,
elvetted vétkeinket!
Mély a pokol, leszálltál bele,
fenékig ittad a kelyhet,
Homlokunkon Kereszted jele,
szívünk Szívedbe rejted.
Fuldokolva vívtad a harcot,
eltorzult gyönyörű arcod
és alvadt vér borít.
Örökös bélyegül viseli néped
a sóhajt, vért és verítéket,
halálod kínjait.
Oldaladból vér és víz fakadt,
moss benne tisztára minket.
Odaadtad értünk önmagad,
elvetted vétkeinket!
Mély a pokol, leszálltál bele,
fenékig ittad a kelyhet,
Homlokunkon Kereszted jele,
szívünk Szívedbe rejted."
(Kovács Gábor)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése