2010. május 12., szerda

Megbüntet-e Isten III.: kell-e félni Istentől

Egyszer egy pap azt mondta, hogy akit szeretünk, attól nem kell félni. Ezt tapasztalhatjuk a hétköznapi életben: hogyha szeretjük a szüleinket, akkor nem félünk attól, hogy eladnak minket emberkereskedőknek, hogyha szeretjük a barátainkat, akkor nem félünk a velük való találkozástól, sőt, vágyunk rá. Akit szeretünk, attól nem félünk, hogy ártani fog nekünk.

Hogyha szeretjük Istent, és tudjuk, hogy ő végtelenül szeret minket, azaz a javunkat - az üdvösségünket - akarja, akkor nem félünk attól, hogy Isten ártani fog nekünk. Hiszen ez Isten fontos tulajdonsága: nem árt nekünk, hanem szeret minket. De Istennel kapcsolatban mégis létezik félelem, ahogy létezik félelem a szeretteinkkel, barátainkkal kapcsolatban is: félelem attól, hogy elveszítjük őket, elszakadunk tőlük.

Istent úgy veszíthetjük el, hogyha elszakadunk tőle, ekkor valóban mindent elvesztünk, mert elveszítjük Isten szeretetét. Sajnos ez ebben a földi életben komoly realitás, hogy a bűn által elszakadunk Istentől. Ezért nem attól félünk, hogy Isten árt nekünk, hanem attól, hogy esetleg elszakadunk tőle, és a sátán karmai közé kerülünk. Tehát nem Istentől kell félnünk, hanem éppen az ő hiányától.

2010. április 2., péntek

Beteljesedett

"Gyötrelmeinket megízlelted,
fenékig ittad a kelyhet,
egy csöppje sem maradt.

A gonosztevők közé számítottak,
az élet útját megnyitottad,
átverték oldalad.

Oldaladból vér és víz fakadt,
moss benne tisztára minket.
Odaadtad értünk önmagad,
elvetted vétkeinket!

Mély a pokol, leszálltál bele,
fenékig ittad a kelyhet,
Homlokunkon Kereszted jele,
szívünk Szívedbe rejted.

Fuldokolva vívtad a harcot,
eltorzult gyönyörű arcod
és alvadt vér borít.

Örökös bélyegül viseli néped
a sóhajt, vért és verítéket,
halálod kínjait.

Oldaladból vér és víz fakadt,
moss benne tisztára minket.
Odaadtad értünk önmagad,
elvetted vétkeinket!

Mély a pokol, leszálltál bele,
fenékig ittad a kelyhet,
Homlokunkon Kereszted jele,
szívünk Szívedbe rejted."

(Kovács Gábor)

2010. március 13., szombat

Katolikus Fórum

http://katolikus-forum.atw.hu/

Egy szemléltető kép

Sokszor felmerül az a probléma, hogy hogyan viszonyulunk a hamis vallásokhoz és azok követőihez, hogyan lehet a hamis vallások és azok követői között különbséget tenni. Ennek megértését egy hasonlattal szeretném megkönnyíteni.

A hamis vallások olyanok, mint az emberi szervezetet megtámadó betegségek. A hamis vallások követői pedig olyanok, mint azok a beteg emberek, akik ezektől a betegségektől szenvednek. Az orvosok olyan emberek, akik a betegek gyógyítására teszik fel az életüket, azaz azért, hogy a beteg embert meggyógyítsák, a betegséget elpusztítják, vagy legalábbis megpróbálják elpusztítani. Az orvosok - normális esetben - szeretik az embereket, azért akarják a betegségeket elpusztítani, hogy így a beteg embereknek jobb legyen.

Többféle tévedés fordul elő a hamis vallásokkal kapcsolatban. Pl. az egyik, hogy nincsenek hamis vallások, minden vallás ugyanolyan, nem lehet különbséget tenni közöttük. Egy másik, hogy ugyan vannak hamis vallások, de a vallásszabadság miatt nem szabad a hamis vallásokat kritizálni, minden vallást egyformán kell támogatni, hogy ne bántsuk meg a hamis vallások követőit. Azaz a legjobb, amit tehetünk egy hamis vallás követőjével, hogy támogatjuk őt a hamis vallás követésében.

Gondoljunk csak bele, hogy mi lenne, ha ezeket a tévedéseket áttennénk az orvosi példába. Pl. Erzsi néninek ezt mondaná vizsgálat után a háziorvosa: "Kedves Erzsi néni, magának tüdőgyulladása van, de ez teljesen természetes, nem kell tenni ellene, ez így jó." Vagy egy szakorvos ezt mondaná a betegének: "Uram, Önnek epeköve van, ami nem normális, de legyen erre büszke, az epekő érték, nem szabad kivenni, Önnek meg kell őriznie az epekövét."

2010. február 28., vasárnap

2010. február 22., hétfő

Egy politikai párhuzam

Hogy jobban érthető legyen, hogy a sátán hogy hiteti el az emberekkel, hogy ő szereti őket, Isten pedig nem, holott ennek épp az ellenkezője az igaz, szeretnék egy politikai példát hozni.

Az MSzP rendületlenül állítja, hogy ő a nyugdíjasok pártján áll, a nyugdíjasok érdekeit védi, míg a Fidesz-től a nyugdíjasok csak borzalmas dolgokra számíthatnak. Hogyha megnézzük a tényeket, láthatjuk, hogy a Fidesz-kormány alatt a nyugdíjak reálértéke jobban emelkedett, mint az MSzP-kormány alatt, a nyugdíjasok élete - számokkal kifejezhetően - jobb irányba változott, stb.

Most nem is szeretnék ebbe jobban belemenni, mert nem ez a lényeg, hanem az, hogy sajnos úgy látszik, hogy a nyugdíjasok nagy része - a tények ellenére - elhiszi (!) az MSzP-nek, hogy az valóban az ő oldalukon áll, és azt, hogy a Fidesz nem.

Valahogy így vagyunk mi is... Hogyha nincs semmi gondunk, akkor "engem nem érdekel az egyház", ha pedig valami baj történik, akkor "miért engedte ezt meg az Isten?!" Tehát világos, hogy szegény Isten csak a rövidebbet húzhatja, ő így is, úgy is gonosz.

2010. február 3., szerda

Katolikus Találkozó

Megvan a következő Igazi Katolikus Ifjúsági Találkozó időpontja: 2010. március 7., vasárnap. Helyszíne: Budapest. Részletek később... Valószínűleg tudunk szerezni majd egy nagy termet, ahol sokan is kényelmesen elférünk. Előzetes program: de. szentmise, majd közös ebéd, utána valamilyen közös program és sok kötetlen beszélgetés.

Kérem az érdeklődőket, hogy jelezzék részvételi szándékukat! Ezt az alábbi email-címre küldött levélben tehetik meg:

katolikus pont talalkozo kukac gmail pont com.

Minden katolikus fiatalt szeretettel várunk!