2010. március 13., szombat

Katolikus Fórum

http://katolikus-forum.atw.hu/

Egy szemléltető kép

Sokszor felmerül az a probléma, hogy hogyan viszonyulunk a hamis vallásokhoz és azok követőihez, hogyan lehet a hamis vallások és azok követői között különbséget tenni. Ennek megértését egy hasonlattal szeretném megkönnyíteni.

A hamis vallások olyanok, mint az emberi szervezetet megtámadó betegségek. A hamis vallások követői pedig olyanok, mint azok a beteg emberek, akik ezektől a betegségektől szenvednek. Az orvosok olyan emberek, akik a betegek gyógyítására teszik fel az életüket, azaz azért, hogy a beteg embert meggyógyítsák, a betegséget elpusztítják, vagy legalábbis megpróbálják elpusztítani. Az orvosok - normális esetben - szeretik az embereket, azért akarják a betegségeket elpusztítani, hogy így a beteg embereknek jobb legyen.

Többféle tévedés fordul elő a hamis vallásokkal kapcsolatban. Pl. az egyik, hogy nincsenek hamis vallások, minden vallás ugyanolyan, nem lehet különbséget tenni közöttük. Egy másik, hogy ugyan vannak hamis vallások, de a vallásszabadság miatt nem szabad a hamis vallásokat kritizálni, minden vallást egyformán kell támogatni, hogy ne bántsuk meg a hamis vallások követőit. Azaz a legjobb, amit tehetünk egy hamis vallás követőjével, hogy támogatjuk őt a hamis vallás követésében.

Gondoljunk csak bele, hogy mi lenne, ha ezeket a tévedéseket áttennénk az orvosi példába. Pl. Erzsi néninek ezt mondaná vizsgálat után a háziorvosa: "Kedves Erzsi néni, magának tüdőgyulladása van, de ez teljesen természetes, nem kell tenni ellene, ez így jó." Vagy egy szakorvos ezt mondaná a betegének: "Uram, Önnek epeköve van, ami nem normális, de legyen erre büszke, az epekő érték, nem szabad kivenni, Önnek meg kell őriznie az epekövét."

2010. február 28., vasárnap

2010. február 22., hétfő

Egy politikai párhuzam

Hogy jobban érthető legyen, hogy a sátán hogy hiteti el az emberekkel, hogy ő szereti őket, Isten pedig nem, holott ennek épp az ellenkezője az igaz, szeretnék egy politikai példát hozni.

Az MSzP rendületlenül állítja, hogy ő a nyugdíjasok pártján áll, a nyugdíjasok érdekeit védi, míg a Fidesz-től a nyugdíjasok csak borzalmas dolgokra számíthatnak. Hogyha megnézzük a tényeket, láthatjuk, hogy a Fidesz-kormány alatt a nyugdíjak reálértéke jobban emelkedett, mint az MSzP-kormány alatt, a nyugdíjasok élete - számokkal kifejezhetően - jobb irányba változott, stb.

Most nem is szeretnék ebbe jobban belemenni, mert nem ez a lényeg, hanem az, hogy sajnos úgy látszik, hogy a nyugdíjasok nagy része - a tények ellenére - elhiszi (!) az MSzP-nek, hogy az valóban az ő oldalukon áll, és azt, hogy a Fidesz nem.

Valahogy így vagyunk mi is... Hogyha nincs semmi gondunk, akkor "engem nem érdekel az egyház", ha pedig valami baj történik, akkor "miért engedte ezt meg az Isten?!" Tehát világos, hogy szegény Isten csak a rövidebbet húzhatja, ő így is, úgy is gonosz.

2010. február 3., szerda

Katolikus Találkozó

Megvan a következő Igazi Katolikus Ifjúsági Találkozó időpontja: 2010. március 7., vasárnap. Helyszíne: Budapest. Részletek később... Valószínűleg tudunk szerezni majd egy nagy termet, ahol sokan is kényelmesen elférünk. Előzetes program: de. szentmise, majd közös ebéd, utána valamilyen közös program és sok kötetlen beszélgetés.

Kérem az érdeklődőket, hogy jelezzék részvételi szándékukat! Ezt az alábbi email-címre küldött levélben tehetik meg:

katolikus pont talalkozo kukac gmail pont com.

Minden katolikus fiatalt szeretettel várunk!

2010. január 12., kedd

Szép emlékek

2010. január 2., szombat

Múlnak az évek

"Egyre jobban közeledett az év vége, és a gyerekeim számon kérték tőlem, hogy egész évben egyetlen dalt sem írtam, ami talán még soha nem fordult elő velem. Most már igazán írhatnál valamit, apa, mondogatták szinte szemrehányóan. Én is így gondoltam, és nagyképűen fogadkoztam, hogy az év végéig hátralévő néhány hétben több dalt is fogok írni, de hiába törtem az agyam, nem ment a munka. Kavarogtak bennem a gondolatok, de egymást oltották ki, egyikőjükből sem lett kész, lekottázható dal. Szilveszter napján már korán hajnalban felkeltem, itt az utolsó alkalom, hogy beváltsam a gyermekeimnek tett ígéretemet. Sok keserűség ért az elmúlt években, s most egyszerre valamennyi kínom, bajom kikívánkozott belőlem. Nagy volt a csönd, a családom békésen aludt, a legkisebb fiam, a hároméves Gábor is. Kinéztem az ablakon: éjszaka hó hullott, a tegnap még koszos, szürke világ gyönyörű fehérbe borult. Arra gondoltam: ebben a búcsúzó évben nem sok öröm ért ugyan, de a dolgok bármelyik pillanatban jóra fordulhatnak, elegendő egy emberi mosoly, a jóság szikrájának megjelenése, hogy visszatérjen a remény a szívünkbe. Íme, lehullott az első hó, szebbé tette a tájat, és máris béke, nyugalom költözött a szívembe. S akkor írni kezdtem: Szerető jó Atyánk / országod köztünk / jöjjön el / szent templomod / szívünkben építsd fel! / Szeretet fénye, lángja / áradjon ránk / ne szűnjön kérni az Istent / a szívünk a szánk: / jöjjön a földre / igazi béke..."

(Sillye Jenő)