Nyolc év a sátánnak...

http://www.devaigyerekek.hu/news/news_1250.html

"De szabadíts meg a gonosztól!"

Egy politikai párhuzam

Hogy jobban érthető legyen, hogy a sátán hogy hiteti el az emberekkel, hogy ő szereti őket, Isten pedig nem, holott ennek épp az ellenkezője az igaz, szeretnék egy politikai példát hozni.

Az MSzP rendületlenül állítja, hogy ő a nyugdíjasok pártján áll, a nyugdíjasok érdekeit védi, míg a Fidesz-től a nyugdíjasok csak borzalmas dolgokra számíthatnak. Hogyha megnézzük a tényeket, láthatjuk, hogy a Fidesz-kormány alatt a nyugdíjak reálértéke jobban emelkedett, mint az MSzP-kormány alatt, a nyugdíjasok élete - számokkal kifejezhetően - jobb irányba változott, stb.

Most nem is szeretnék ebbe jobban belemenni, mert nem ez a lényeg, hanem az, hogy sajnos úgy látszik, hogy a nyugdíjasok nagy része - a tények ellenére - elhiszi (!) az MSzP-nek, hogy az valóban az ő oldalukon áll, és azt, hogy a Fidesz nem.

Valahogy így vagyunk mi is... Hogyha nincs semmi gondunk, akkor "engem nem érdekel az egyház", ha pedig valami baj történik, akkor "miért engedte ezt meg az Isten?!" Tehát világos, hogy szegény Isten csak a rövidebbet húzhatja, ő így is, úgy is gonosz.

Katolikus Találkozó

Megvan a következő Igazi Katolikus Ifjúsági Találkozó időpontja: 2010. március 7., vasárnap. Helyszíne: Budapest. Részletek később... Valószínűleg tudunk szerezni majd egy nagy termet, ahol sokan is kényelmesen elférünk. Előzetes program: de. szentmise, majd közös ebéd, utána valamilyen közös program és sok kötetlen beszélgetés.

Kérem az érdeklődőket, hogy jelezzék részvételi szándékukat! Ezt az alábbi email-címre küldött levélben tehetik meg:

katolikus pont talalkozo kukac gmail pont com.

Minden katolikus fiatalt szeretettel várunk!

Szép emlékek

Múlnak az évek

"Egyre jobban közeledett az év vége, és a gyerekeim számon kérték tőlem, hogy egész évben egyetlen dalt sem írtam, ami talán még soha nem fordult elő velem. Most már igazán írhatnál valamit, apa, mondogatták szinte szemrehányóan. Én is így gondoltam, és nagyképűen fogadkoztam, hogy az év végéig hátralévő néhány hétben több dalt is fogok írni, de hiába törtem az agyam, nem ment a munka. Kavarogtak bennem a gondolatok, de egymást oltották ki, egyikőjükből sem lett kész, lekottázható dal. Szilveszter napján már korán hajnalban felkeltem, itt az utolsó alkalom, hogy beváltsam a gyermekeimnek tett ígéretemet. Sok keserűség ért az elmúlt években, s most egyszerre valamennyi kínom, bajom kikívánkozott belőlem. Nagy volt a csönd, a családom békésen aludt, a legkisebb fiam, a hároméves Gábor is. Kinéztem az ablakon: éjszaka hó hullott, a tegnap még koszos, szürke világ gyönyörű fehérbe borult. Arra gondoltam: ebben a búcsúzó évben nem sok öröm ért ugyan, de a dolgok bármelyik pillanatban jóra fordulhatnak, elegendő egy emberi mosoly, a jóság szikrájának megjelenése, hogy visszatérjen a remény a szívünkbe. Íme, lehullott az első hó, szebbé tette a tájat, és máris béke, nyugalom költözött a szívembe. S akkor írni kezdtem: Szerető jó Atyánk / országod köztünk / jöjjön el / szent templomod / szívünkben építsd fel! / Szeretet fénye, lángja / áradjon ránk / ne szűnjön kérni az Istent / a szívünk a szánk: / jöjjön a földre / igazi béke..."

(Sillye Jenő)

Adamis Anna: Arra születtem

Arra születtem, hogy kisgyerek legyek,
anyám mellett játsszam hosszú éveket,
arra születtem, hogy felnőtt is legyek,
s megértsem a szóból azt, amit lehet,

s végül arra jöttem én e világra,
hogy hinni tudjam: nem vagyok hiába.

Arra születtem, hogy megszeressenek,
s megszeressem én is azt, akit lehet,
arra születtem, hogy boldog is legyek,
s továbbadjam egyszer az életemet,

s végül arra jöttem én e világra,
hogy belehalnom se kelljen hiába.

Megbüntet-e Isten II.: az ember bűnbeesése

Sokan sokféle magyarázatot próbálnak adni arra a kérdésre, hogy mit jelentett valójában a tudás fája, melyről a Paradicsomban tilos volt enni. Most ne feszegessük ezt a kérdést, maradjunk annyiban, hogy ellentétes volt Isten szándékával. Érdekes a történetben a kígyó szerepe, mert a léte azt jelenti, hogy az ember nem önmagától esett bűnbe, hanem a kígyó kísértése által. Tehát az ember teljesen jó volt, képes volt bűnt elkövetni, de magának a bűnnek a gondolata nem tőle származott. Ezt fontos tisztázni akkor, amikor pogány hatásra a katolikusokat is veszélyeztetni az a gondolat, hogy "az ember természeténél fogva rossz is, az ember a rossz forrása". Ezzel szemben a Kinyilatkoztatás tartalmazza, hogy az ember nem rossz, nem válik rosszá, legfeljebb rosszat tesz...

Figyeljük meg, hogy mit mond a kígyó az embernek: "olyanok lesztek, mint az Isten". Tehát a sátán a saját oldalára akarja állítani az embert, hogy ne fogadja el Istent Istennek, hanem - hozzá hasonlóan - ő maga akarjon isten lenni. Ez persze lehetetlen, ez az elsődleges hazugság a kísértésben... Ezt persze a sátán pontosan azért teszi, hogy a saját maga szolgálatába állítson minket, mert mint istenné lenni akaró teremtmény, uralkodni akar fölöttünk. Van azonban egy másik hazugság is, mellyel a sátán rá akar beszélni a szembefordulásra. Ezt a sátán nem mondja ki, csak sugallja, így épp a kimondatlansága miatt igazán veszélyes, hiszen az ember úgy hiszi el, hogy nem is tud róla.

Ez a hazugság pedig az, hogy Isten nem szeret minket, a sátán viszont igen, hogyha az ember boldog szeretne lenni, akkor a sátán segítségével szembe kell fordulnia ezzel a gonosz Istennel. Ez azért különösen aljas hazugság, mert Isten lényegi tulajdonsága, hogy szereti az embert, ezért akarunk Istenhez tartozni. Hogyha Isten gyűlölné az embert, a sátán pedig szeretné, az azt jelentené, hogy Isten a sátán, a sátán pedig Isten. Tehát a sátán Isten helyét szeretné elfoglalni, azt hazudja, hogy lehet mindenki - azaz végülis ő - isten, és hogy szereti az embert. Ezek közül persze egyik sem igaz, a sátán nem lehet isten, és gyűlöli az embert.

Van egy jó amerikai film, az Extermination, amely épp arról szól, hogy Istennek elege lesz az emberiségből, és elhatározza, hogy elpusztítja. Szt. Mihály arkangyal azonban fellázad Isten ellen, és az embereket segíti a harcban. Ez az ötlet jól kisarkítja azt az általános gondolkodást, mely alattomosan még a katolikus lelkeket is megfertőzheti, hogy az embernek félnie kell Istentől, Isten nem szereti, és Isten helyett másnál kell oltalmat keresnie. Ma az emberek - ha nem is hisznek benne - rettentően félnek Istentől, a sátánt viszont jófejnek tartják, inkább keresik a kapcsolatot vele.

Abban a pillanatban azonban, hogy az ember - akár nem is tudatosan - elhiszi, hogy Isten nem szereti, mindennek vége. Ez a pillanat az, melyben eldőlt a bűnbeesés, innentől az ember a sátán csapdájában van, bár maga is cselekszi a bűnt, mégis tehetetlenül sodródik bűnnel. Addig nincs menekülés, amíg - Isten kegyelme által - el nem fogadja, hogy meg lehet térni ahhoz az Istenhez, aki szereti. Addig nem tud megtérni senki, amíg nem hiszi el, hogy Isten szereti, addig csak menekül mindentől, Isten elől, pontosan a sátán karjaiba. Ma az emberek a sátán karjaiban keresnek oltalmat. Ez a sátán célja, hogy az ő karjaiban haljunk meg, és így örökre megszerezzen bennünket, örök szenvedést szánva nekünk, hiszen gyűlöl minket...