Megbüntet-e Isten I.: a sátán lázadása

Ezzel a bejegyzéssel egy sorozatot indítok, melyben a címben szereplő kérdésre keresem a választ. Rögtön az elején néhány unalmas megjegyzést kell közzétennem. Először is, Isten "büntetésének" fogalmát nyilván többféleképp lehet értelmezni, tehát ebből adódóan a kérdésnek is több értelme van: én egy konkrét értelemben fogom ezt a fogalmat használni, és annak megfelelően próbálok válaszolni. Másodszor, fogok tenni néha filozófiai utalásokat, de az egzakt filozófiai levezetéseket ki fogom hagyni, tehát csalódást fogok okozni annak, aki tudományos filozófiai munkára számít. Mondhatnánk úgy, hogy csak egy napilap szintjén fogom megközelíteni a kérdést, vagyis viszonylag közérthetően, de a pontos terminológia és levezetések igénye nélkül.

Ennek a sorozatnak az első tagja tehát azzal foglalkozik, hogy miért lázadt fel a sátán Isten ellen, és mit jelent ez a lázadás. Hittanórán olyan válaszokat kaphattunk, hogy a sátán "elromlott", engedetlen lett, gőgből nem akart szolgálni Istennek. Ez rendben van, hiszen ez a lázadás, de miért történt ez... Talán a gőgben kell a megoldást keresni, melynek oka az, hogy "Isten az Isten, a sátán pedig nem Isten".

Hogyha az ember belegondol, két biztos létező van a világban: egyrészt az ember saját maga - hiszen ha nem lenne, nem tudna gondolkodni arról, hogy van-e -, másrészt az ember belátja, hogy nem önmagától van - mert pl. volt, hogy nem volt, meg nem mindenható -, tehát kell lennie egy másik létezőnek, akitől végső soron van, ez Isten, akiről belátható, hogy mindenható, stb. Tehát van az ember, és van Isten... De az emberben önkéntelenül felvetődik a kérdés, hogy "miért nem én vagyok Isten, miért Isten az Isten, ez olyan igazságtalan"... Mintha véletlenül pont az Isten lett volna az Isten, és nem én. Ekkor az embernek két választása marad: vagy elismeri, hogy végtelen imádással tartozik Istennek, aki nem ő, vagy pedig fellázad Isten ellen, hogy "ez nem igazság, miért nem én vagyok az Isten".

Ilyesmi történhetett a sátánnal is, aki a legtökéletesebb angyal volt, de nem hagyta nyugodni a kérdés, hogy "miért kell nekem imádnom Istent, miért ő az Isten, miért nem én". Ezért döntötte el, hogy nem imádja Istent, hanem megpróbál egy másik "isten" lenni, "teremteni" egy őt imádó világot, mintha ő lenne az Isten. Persze ez teljesen sosem sikerülhet, hiszen a sátán nem tud teremteni, csak annyi hatalma van, amennyit Isten megenged neki. Ezért döntötte el, hogy "megszerzi" magának az embereket, hogy ne Istent imádják, hanem a sátánt. Tehát a sátán szeretne magának egy világot, ahol ő az "isten", őt imádja a többi valóság, mintha Isten lenne.

Ezért próbálja a sátán az embereket eltéríteni Istentől, és a saját szolgálatába állítani. Persze közben végtelenül gyűlöli is az embereket, hiszen ők Isten teremtményei, Isten képmásai, azaz bennük az általa gyűlölt Istent látja. Ezért a sátán ártani akar az embereknek, el akarja pusztítani a testüket, a lelküknek pedig a végtelen szenvedést szánja, ez a pokol. Ezt pedig nyilván csak úgy tudja elérne, ha bemagyarázza az embereknek, hogy Isten valójában nem szereti őket, ő viszont igen, tehát a sátán akarja az emberek javát, ezért az embereknek Isten helyett a sátánt kell választani. Vagyis pontosan azt mondja, hogy Isten rossz, ő pedig jó, holott ennek a fordítottja igaz. De hogy ezt az emberek elhiszik-e, az már a következő bejegyzés témája...