Nagycsalád

Feleségemmel, Julcsival, negyven éve ígértünk egymásnak örök hűséget. Öt gyermekkel ajándékozott meg minket Isten és megszületett hetedik unokánk is. Mindig fontos volt számomra, hogy a házasságról, a családról, mint legszebb kincseimről tanúságot tegyek dalaimban is!


"Hogyha igazán szereted
a hitvesed, a gyermeked,
nincs többé saját életed,
akit szeretsz, az törvényt szab neked!
Nem cserélheted sorsodat,
nincs többé könnyű pillanat,
szigorú láncon tartanak,
akiknek egyszer átadtad magad!
Hát mersz-e végleg dönteni?
Az élet hív, az isteni,
a szeretet bilincsei,
a Húsvét hív, a reménnyel teli!
Ha elhal, termést hajt a mag,
életté hal a föld alatt,
az élet útján tartanak,
akiknek végképp átadtad magad!"



Még fiatal házasok voltunk, amikor rátaláltam Pákolitz István: Nem múlik el a szerelem című gyönyörű versére. Túl 40 éven, mai igaznak érzem. Annak idején megzenésítettem, ma is éneklem előadásaimon.


"Nem múlik el a szerelem,
csak fegyelmezett lesz:
szavak nélkül is mindentudó,
pillantásból is értő,
messzeségből is megérző,
a lélekrezdülést is fölfogó
bizonyosság;
nem múlik el a szerelem,
csak aggódás lesz:
minden köhintést számontartó,
mindenben betegséget szimatoló,
mindig-virrasztó, örökös féltés
és bátorító ölelés"
(részlet)



Hiszem és remélem, hogy unokáink is boldog házasságban, családban élnek majd, ha a családunkban vallott és megélt erkölcsi értékeket megőrzik.


Sillye Jenő
Budapest

noe.hu